Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. július 25., szerda

Lenyomat





Láttalak
szokott
kis borongós felhőcskék helyett
teret nyertek hatalmas nehéz szürke fellegek
arcodat
simítva
hogy 
kisüssön a nap
fények cikáztak
árván
ártatlanul
miként
a
hajnali
fény
tisztán
kigyúl
úgy
öntött el a nyugalom
kezem matatott
válladon
karodon
ősz hajszálak
szorgosan ragyogtak
meleg
pára
lebegés
oldotta a szívbéli csendet
terheink
itt
ott
szanaszét
hevertek

csöpp
mosoly
a
szád körül
kivirult
valami 
boldogság lenyomata szívemben
meglapult.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése