szivárvány fénye
visszaragyogja a nyarat
csobban a víz
forróságban tátogó halak
túlparti fák
gyönyörű metszet
lombjuk ég felé és folyóban reszket
zöld
és
kék
szétspriccelt festék
szitakötő hajsza
csend csalogat
lépkedek
csodálom a feszülő szép eget
tört perem sebesít
talpamból
csorog
a
vér
meglesem
az
élet
legszebb
kis
titkait
törpegém
susogó nádasba száll mögém
rucákat ringat a folyó
hal és háló
szabad
kóstolgatom a bort
s
a
szavakat
végtelen
létsziget
lágy
Kellemes, kellemes, de a Tisza medre becsapós - vigyázni kell!
VálaszTörlésHoltág...
Törlés