Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. augusztus 16., csütörtök

Tiszai reggelen...


Opál kagyló
szivárvány fénye
visszaragyogja a nyarat
csobban a víz
forróságban tátogó halak
túlparti fák
gyönyörű metszet
lombjuk ég felé és folyóban reszket
zöld
és
kék
szétspriccelt festék
szitakötő hajsza
csend csalogat

 lépkedek

csodálom a feszülő szép eget
tört perem sebesít
talpamból
csorog
a
vér
meglesem
az
élet
legszebb
kis
titkait
törpegém
susogó nádasba száll mögém
rucákat ringat a folyó
hal és háló
szabad
kóstolgatom a bort
s
a
szavakat
végtelen
létsziget
lágy
fény fürdet szívet
és
vízparti vén fűzet.



2 megjegyzés: