Reggeli kép... mielőtt vége...

Levetett ócska papucs noszogat

a

kertbe mezítláb fuss

szirmát ha hullatja a nyár

talpad alatt

nyers fű hasad

kardélre hányt reggelen

vállad didereg már meztelen

pók lapul

sárgán

kövéren

legalul

ha

lehajolsz

foszlott

levelek között

piros bogyó buggyan

leve csorog

kézfejedre ragad

hazudott nyári hangok ámítanak

kicsiny buborék

a

lét

kóstolod eltévedt gyümölcsök csöpp levét

roppan

az

ág

bogarak zabálják

szürcsölik mohón a nedvet

aszott folyó fölött

angyalhaj hálók remegnek

facsar

a

szív

fecske üdít

hiszed

még nem búcsú ez itt

csak

idetévedt és fecseg

magasból magába vési

térképét

kemény út előtt a tájat

bokrokat

fákat

ne tévedjen el

ha újra jönni kell

csónak csobban

valaki

messze

énekel

hangja távol

egy

régi nyárról

roppant szerelmek súlyáról

az

égre nézel

hatalmas kék karcos tábla

jeleket firkál rá a nap szelídült sugára

egy

csepp mocorog szemedben

nem

nem

a

bánat

tűzbe vesző nyár foglya vagy

szín

illat

rabja

rózsa szirmán bogár billen

ferdül napraforgónk

feketült kalapja

túlfelől burjánzó gyomok

hintáztatnak huncutul

hajnali

csillanó harmatot.