Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. augusztus 19., vasárnap

Reggeli kép... mielőtt vége...


Levetett ócska papucs noszogat
a
kertbe mezítláb fuss
szirmát ha hullatja a nyár
talpad alatt
nyers fű hasad
kardélre hányt reggelen
vállad didereg már meztelen
pók lapul
sárgán
kövéren
legalul
ha
lehajolsz
foszlott
levelek között
piros bogyó buggyan
leve csorog
kézfejedre ragad
hazudott nyári hangok ámítanak
kicsiny buborék
a
lét
kóstolod eltévedt gyümölcsök csöpp levét
roppan
az
ág
bogarak zabálják
szürcsölik mohón a nedvet
aszott folyó fölött
angyalhaj hálók remegnek
facsar
a
szív

fecske üdít
hiszed
még nem búcsú ez itt
csak
idetévedt és fecseg
magasból magába vési
térképét
kemény út előtt a tájat
bokrokat
fákat
ne tévedjen el
ha újra jönni kell

csónak csobban
valaki
messze
énekel
hangja távol
egy
régi nyárról
roppant szerelmek súlyáról

az
égre nézel
hatalmas kék karcos tábla
jeleket firkál rá a nap szelídült sugára
egy
csepp mocorog szemedben
nem
nem
a
bánat
tűzbe vesző nyár foglya vagy
szín
illat
rabja
rózsa szirmán bogár billen
ferdül napraforgónk
feketült kalapja

túlfelől burjánzó gyomok
hintáztatnak huncutul
hajnali
csillanó harmatot.

5 megjegyzés:

  1. "Szirmát ha hullatja a nyár". tetszett ez a versed, az egész hangulata benne van.

    VálaszTörlés
  2. Kedves, szomorkás vers, remek képekkel. Ne búsuljon, azért még nyár van! "Sőt lesz jövőre is!" :-)

    VálaszTörlés
  3. NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM !

    CSODÁS CSODASZÉP GONDOLATOK!

    GRATULÁLOK !

    TISZTELETTEL : cz. balázs

    VálaszTörlés