Nehéz az ébredés
kopott színeket takaró lepel
ablakom előtt rongyosan hever
kelni
indulni
kell
piszkos foltok
tegnapi gondok
éber álom
újra járom a múltat
kutatom a jövőt
falánk csend nyújtózik takaróm körül
és
akkor
végre
felnézek az égre
s
hullni kezd a hó
az
első
parányi
kristály
orrom előtt pilinszkál
lebeg
szívemben hála
hogy
ez a hópehely
kedvemet hozza el ma is
tiszta üzenet
s
míg
kavarog
kifelé bámulok
máris
változik a világ is
felfrissült illatok
régi erdők
hó lepte dombok
tűnnek a gondok
kezed
kezem
ma jéghideg
de
magasból kavarog
a
hó
hó
hó
fehér
felszabadító
cellám ajtaja tárva
nem vagyok magamba zárva.
NAGYON SZÉP KÖSZÖNÖM SZÉPEN ÖRÖMMEL BALÁZS
VálaszTörlésHAVAS KÉPEK CSODÁLATOS MILIÖT TAKAR!
VálaszTörlésKöszönöm ezt a versed IS.
VálaszTörlésCSODÁLOM A MINDIG AKTUÁLIS VERSEIDET. JANZSÓ J.
VálaszTörlés