Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2019. február 27., szerda

Vége tán...




Vége tán
a
vén
Dunán
simult habok
ringatnak szelíd fénypamacsot
a
kerten
át
cikázó
őszapó
pittyegi vígan
élni jó
s
a
hóvirág szirma megfeszül
opálos fény villan belül
parányi cseppben a harmat
lehullni készül
inni ad a szomjas harasztnak
és
fut
nyargal végig kertemen szemem
tavasz lesz már
nem is kérdezgetem
szőkülő füzek ringanak
szelídebb lett a pirkadat
véreres hajnalok helyett
a
nap
ma selymes fényben érkezett

szívemben megremeg a vágy
kortyolni a lét legédesebb borát
s
míg
pohár peremére tapad a pára
nincs gondom
 hidegre
fagyra
elmúlásra.

4 megjegyzés: