Márciusi csalogató...

Tágul

fényesül a kép

szélesedik a folyó

zöld szalag

sebesen áradó

a

tél

kemény ostroma talán még visszatér

de

most rám kacag csalogatva a nap

kerítéshez állok

feledve

gereblyét

ásót

súlyos lapátot

és

nézem ahogy hatalmas hajó erőlködve tart felfelé éppen

s

szemben

is

villan egy csudakék fürge test a fényben

eleven

a

kép

habok

hullámhegyek

a

kert is megelevenedett

megérkezik a gerle

körbe száll párját keresve

lent

vakondok túrnak újabb kupacokat

kénsárga pille libben

mindenféle csoda történik itten

estére sajog a térdem

mert

meghajolok minden szirom előtt

selymek

brokátok

bokrok alatt bújócskát játszanak

ahogy

a

szív

tavaszról képzel valamit

 de

csitt

bolond szél támad

süvít

horizontra sötét felhőket kanyarít

arcomra cseppje hull

 egy

pillanat a szél elszalad s tovatűnik

márciusom első könnycseppje
is
nyomtalanul.