Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2019. március 4., hétfő

VÁRTALAK




Vártalak s megérkeztél végre
időnek előtte bimbó fakadt és a fű is gyorsan kinőtt
árkokban reggel lila szőnyegen magot kereső
éhes madarak

percek
peregnek
ritka gyöngysorok
egy-egy szem ha leszalad felidézi a tegnapot
bután fecsérelt szívidő
félre vetem most a mérleget

virágban nemesedő ágak
árnyak
fényhegyek
talányos holnapok helyett boldog perceket képzelek
selymes suhintással ölelő tavasz gyermekké tesz
kamasz lehetek

hempergető dombok ölébe kucorgok
hallgatok
társamul szegődő arcok emléke ringat
tépelődő bogár kezemen nem hagy nyomot
balzsamos csend kiválasztottja vagyok

vállamon megpihennek távoli elvesztett napok
fűbe fullasztom arcom

nyers földszag

néma sebeket szaggatok
szemek színét
elhagyott
édes
érdes nevetéseket
semmi mást csak a legszebb képeket
egy
simítást engedj még tavasz
őrült ölelést
ereimben maradéka lüktet régi zabolázott vágynak
végtelen szépséggel büntető virághad
lázak
fénycsikók trappolnak szívemen
patkójukon szikrát vet a nap
öleléssel táncoltat a reggel
szerelmes tavaszom megtaláltál
mióta vártalak.

(2017) 


1 megjegyzés: