Vártalak s megérkeztél
végre
időnek előtte bimbó
fakadt és a fű is gyorsan kinőtt
árkokban reggel lila szőnyegen
magot kereső
éhes madarak
percek
peregnek
ritka gyöngysorok
egy-egy szem ha
leszalad felidézi a tegnapot
bután fecsérelt
szívidő
félre vetem most a
mérleget
virágban nemesedő ágak
árnyak
fényhegyek
talányos holnapok
helyett boldog perceket képzelek
selymes suhintással ölelő
tavasz gyermekké tesz
kamasz lehetek
hempergető dombok
ölébe kucorgok
hallgatok
társamul szegődő
arcok emléke ringat
tépelődő bogár
kezemen nem hagy nyomot
balzsamos csend kiválasztottja
vagyok
vállamon megpihennek
távoli elvesztett napok
fűbe fullasztom arcom
nyers földszag
néma sebeket
szaggatok
szemek színét
elhagyott
édes
érdes nevetéseket
semmi mást csak a legszebb
képeket
egy
simítást engedj még
tavasz
őrült ölelést
ereimben maradéka
lüktet régi zabolázott vágynak
végtelen szépséggel
büntető virághad
lázak
fénycsikók trappolnak
szívemen
patkójukon szikrát
vet a nap
öleléssel táncoltat a
reggel
szerelmes tavaszom
megtaláltál
mióta vártalak.
(2017)
Jó, hogy észrevetted! :-)
VálaszTörlés