TILTOTT MÁJUSOM
Szőkén ragyognak fel a fények ha arra a napra gondolok
virágkelyhekben élénk tüzek égtek
bőrömön éreztem
minden szélfútta pillanatot
friss esőtől fellazított utakon indultunk
gondolatom még visszajár
csendes erdei ösvényen
vak szívtitkokat talál
szürkeségből váratlan tört rám
lepketáncos tündérragyogás
kérgüket vesztett fák között
lila villanás
apró orchidea tágult kehellyel életcsókjára várt
lehajoltam
arcomra új színeket
festett a bársonypuha
szál
szél ringatta fűben
karoltam múltat és jelent
fülembe fújta
sodorta a szél
ismeretlen világ
vágyott végtelen hangjait
minden rezzenés zene volt nekem
bástyám a bánat rogyni látszott
repedeztek megunt falak
csend volt
arcomhoz préselt sóhajokat
mohón vert vissza tobzódó szívzuhatag
kapzsi kalandor vér
lüktetve száguldott át táguló ereken
zöld földköpeny
pazarló pompája
minden árnyalatának sugallata
életszerelem
tépett percvarázslat
révület
borzongató vágyak nyomát ma nem lelem
ág reccsen - felriadok
kopott útjaimon régi létindák
szótlan birodalmam
múltszövevényei
éhesen várják hogy visszataláljak
bennem visszhangoznak múltunk időtlen léptei.
(Onnan fentről biztosan jól látszik a tisztás, az erdő, a rét, és sosem takarja már többé felhő a napot... Köszönöm, hogy barátok voltunk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése