Hinni kell...

 

 

A tavasz int

habár kint

vadul vágtázó szél fütyül

s

a

fekete tussal rajzolt ágakon

könnycsepp csücsül

 

halkul vagy erősödik

a

nesz

cinkék finom leheletnyi hangja ez

és az első

gyámoltalan hóvirágra

ablakod előtt ránevetsz

a

tavasz int

és suttog is

meglásd

inget bont rajtad hamarosan a nap

felső gombod ma még zárva

kedved télikabátja is szoros

fakó reggeleken

otthonosan moccan a bánat

szürke itt ma minden - félrehúzod a szádat

és

újra és újra számolod

az

elfutó pillanatot

mikor láthatod

mikor érint és mikor ölel

nyakadba friss dallamot búgva szelíden

 rosszkedved mikor hessenti el

 

hinni kell

tavasz éled új színeivel

rád árad irgalmasan a fény

szerelemről zeng a zongora

elmúlik hamarosan a tél

ostoba dermesztő ostroma. 

 

 

 

 Hinni kell a tavaszban...

 Köszönet a muzsikáért...

I. P.