Tébláboló tavasz...

 

A

kert fázósan hallgat

fagypont fölé nem sokkal mehet

a

higany szála

Duna fölött remegő tejfoltos pára

vízre bukó csillag cseppek

télálmos halakat buzdítva

összenevetnek.

Pompa és alázat

hintázó habos ágak

szirmok didergő szépsége kábít

meleg naptüzek

nem teszik tönkre a csodát itt

csendes fényben

kelyhek és bársony

fehér habban fürdik reggeli világom.

 

Rigó kóborol

cinke kutakodik

mohó tengelic billeg az ágon

lopom a perceket

kívánságom szerint

bogár ringatózik bíbor tulipánon

nyújtózó virágok elmúlása sejlik

de

 a 

nap 

ma nekem segít

nem küldi rohanvást 

pusztító hévvel

éber és éhes seregeit

hűvös szépséggel mulattatja magát

mit sem törődik 

fázós gerlepárral

folyó mellett tébláboló récével rucával

csepp csillan rügyeken

vetekszenek a harsogó zöldek

fűz leng

 remegő életes fátyol

eltakarja a sebhelyeket

letört gallyak

sorvadt levelek 

nem susognak most elmúlásról

 

iramodó perc vagy hosszú pillanat

tavasz szerelemmel kezdődik a nap.