 |
| A leszállópálya.... |
Anyák napjára...
A
pillanat
itt fut el a kert alatt
nem lassít
nem gyorsít
csak
fut
másodpercek
percek
órákká lesznek
és
órákból napok hetek hónapok kerekednek
szív alatt szaporodnak a parányi sejtek.
Ünnep van ma is -számlálom létem sokasodó áldásait.
Nézem hogy kel fel a nap
arany tüskék ághegyekbe kapaszkodnak
erejük van a májusi sugaraknak
bódult virágok mindenfelé
szirmok fakadnak
szirmok hasadnak
őrületes ez a sietség
vagy
talán
csak játék a színek robbanása
tavaszunk ezerszeres varázsa
noszogat
lépj te is
de hová igyekeznék
merre vihetnék kalandor vágyakat
egekbe nyúló rezgő füvek közt
csigalépésnyi csapások várnak
virágos leszállópályák
fáradt katicák illatos leveleken szundikálnak.
Ég hasad
kóborló cseppek
kezemre lágyan ereszkednek
nem esik ez csak selymes permet
könny pereg
a
legszebb ünnep
születéstől halálig
az első zsenge hajtástól
vén fás végső korhadásig
életet kapni és adni
morzsálódó évek
legszebb kincseit megkapni
bölcső ring s a ringató kezek
csodálva figyeli az apró életet
legszebb ajándékunk egy szuszogó kisded
álmában angyalokra nevet
és
mi pisszenni sem merünk
úgy nézünk az apró életcsodára
tekintetünkben ott muzsikál az öröm és a hála...
 | |
| Zsályán szundikálók... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése