Csendesen

 

 

Kertem még nesztelen

valahol messze fenn

csillagok alatt

monoton zúgással repülő halad

itt

alant

folyóba ejtett folt

reflektor fénye volt

alvó révház ablaka sötét

nem látom mocorgás jelét

túlparton egy ladik

gazdája halakról álmodik

kék

rózsa

és 

szürkeség

így

fest most az ég

sötét

vad

árnyakat

eperfa lombja ad

s

a

haldokló

valaha gyönyörű cseresznyefa

meg már nem menthetem

tudom esélytelen

vízcsepp a földre hiába cseppen

szomorún áll csak ott

felfelé kapaszkodó kopasz ágakon

nincsen levél

méh raj dongását dúdolom

meseszép tündérré rajzolom

szirom libbentős májusi emléket repít

szívemben örökké tarthatom

veszíteni tanít a csend ma itt

örökké

micsoda szó

halállal

múlással dacoló

félelemtelem hajnali képeken

fény kószál kedvesen

s

a

csendbe belezümmög az este beszorult légy

ablakom kitárom

hátha élne 

szabadon szállna egy ideig még...