Végig cirógatom buja kertemet
bokrok és fák alatt máris az ősz neszez
tenyérnyi szép kikerics ragyog
az
ég csudakék libbenés
szép játékok a szavak és mondatok
kis selyempapír a gyűrt szirmú virág
magányosan az orgona alatt encián bújik
sudár zsálya tétován integet
szél fut szaglászik
tépni
szakítani
készül
kapkodva új áldozatokat kutat
akad még némi sárga
lila
boldogságra vágyó fanyar rózsaszín
a
hervadó török konty magot érlel
átbújik a kerítés rozsdás drótjain.
Zsong a rét
pillék bolondos tánca
készülődő fecskék kitartó lakmározása
darazsak és méhek
dunnyogva keresgélnek
idő repül
szalad
tűszúrás és fájdalom
a
nyár magunkra hagy.
Nézem az eget
felhőből az angyal
harsonát fújva buzdít s lelkesít
vigyem magammal a létezés
mindenféle tündökléseit
soványka rózsabimbót
zöld hátú bogarat
ringatózó ligetszépét
tegyek el szívembe minden parányi részletet.
Szívtárban sorjázó emlékképek garmadája
legyen didergő szobormagányban gyógyszerem
s
ha
szembe jössz velem
szerető szemmel simítsam
végig
rég látott arcodat
tudom
tudom
kár a könnyekért
ajándék a perc s az illanó pillanat
töredékekből összeáll a kép
fenn a nap az égen
éppen úgy ragyog mint rég...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése