Minden cseppecske muzsikálva érkezik
szomorú kelyhek tárulkoznak itt
eső
mossa
mossa
szirmukat csendesen
sárga levélladik billen opál zöld vízen
a
folyó
szalad
selymes
szemérmes
és
szabad.
Óriássá nőtt hársak tövében
halmozódó levélkupac
oda is csorog
felriadnak bodobács vándorok
pasztell
pormosó
csoda
ringat
boldogít
mint a szerelem félszeg mosolya
ölel és hitet
csupán
bőröm érzi meg
nem tüzet hűsítő cseppek már ezek
borzongató a világ s rideg.
Hajó dohog a domb alatt
komótosan halad
tetejében hatalmas ócskavas kupac
elmúlás
rozsda
fájdalom
az
idő szavát megértem
a
bánatot s búcsút
most mégis elhagyom
s
képzeletemben
összegyűjtök minden édes percet
mi megmosdatott
őszi hideg karcolja az ablakot
lilán roskad és fürdőzik a virág
mit tegnap még méh és darázs
könnyedén csókolgatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése