Bolondság
tudom
mégse állíts meg kérlek
új napot szeretnék
mikor
kezem
veled
ugyanahhoz a pohárhoz érhet
s
leporolni igyekszünk
buzgón
emléket és reményt
keksz morzsát felcsípni
vagy
kóstolni
falatnyi apró süteményt
kávét kortyolva
felsorolni minden fontosat
tudva hogy ismét elrohan
rövidre zsugorodva
számunkra
a
nap.
Tenni mindenféle
csupa közhelyest
boltba menni
hogy
kedvenc könyvedet
végre megvehesd
játékbolt
is
legyen
sín
vonat
esetleg
kamion
teherautó
s
végig száguldozunk képzeletbeli
gyönyörű utakon
kanyarban
bámulunk kék eges csodát
fent csíkos léggömb lebeg
s
mi
képzeljük tengernyivé tágul
nekünk is a világ!
Most morzsányi a perc
markomban elfér minden mozdulat
ősz közeledtével
belém karolsz
hogy
megmelegítsem
tenyerembe rejted
fázós ujjaidat.
Bolondság
együtt cipelt boldogságaink
sál
mellény
cipő
kapkodás közben
félregombolva az ing
zsebemben
vízbiztos
tuti
szemspirál
ha
sírnék
zokognék nélküled
mert
üres a naptár
erdő
ösvény
pocsolya
patak
pazar panoráma
folyóba pottyantott kavics
vagy
érdes kődarab
messzire sodródott
drága kincseink
tudom
meg kellene tanulnom
a
leckét valahára
ha
elindulok soha
de
soha
ne nézzek hátra.
Bolondság
hiszen
eltakar
köd
árnyék
mélyből
feltörő pára
gondolni is régi őszök
koppanó dió
zamatos alma
orromat cirógató
édes illatára.
❤️ (R.)
VálaszTörlés