BÚCSÚZÓ

 

Kopott kertek

felégetett terek

sóvár nappalok

lázfoltos éjszakák

magányos órák

perzselők

üresek

a

pad

a

rét

nem őrzi rég

üde illatát

varázsos tarka színét

talán a tenger 

emlékszik ránk

hullámzó sóvár szerelemmel

kutatva lépteink nyomát.

Kavics

kagyló

csigák 

kövek

minden másodpercet

zsebemben elteszek

kaktuszvirág

tüskéje szúrja ujjam begyét

darázs dong

suhan

valamit dúdol

duruzsol jól lakva

édes boldogan 

nyár ízével telve

tovaszáll

nem érti sóhajom

hisz valahol messze

még nem cserélt ruhát

kapkodón vetkőzve

sietősen ez a furcsa nyár.