Tűzrevalónk.

Megérkezett a második adag is... 

Két órás szorgalmas munkával helyére is került. Vaskos, vegyes keményfa, az egyik hasábon hetven évgyűrűt számláltam. Itt-ott tölgylevél zöldje kandikált ki a kupacból... Még száradhat, hogy igazán jól égjen majd a leghidegebb napokon. Az előző szállítmány csontszáraz akác volt, elvileg most is annak kellett volna érkeznie, bár én kedvelem a tartósan parázsló nagy hasábokat (is) - 38 talicskát töltöttem meg... Hatalmas lódarázs röpködött a kupac felett körözve, odacsalogatta a fa friss illata. Hálás vagyok a természet ajándékaiért - bár kesztyűs kézzel bántam a fával estére kelve éreztem, hogy erősen sajog a kisujjam, egy parányi szálka valahogy csak befurakodott a bőröm alá. Minden a helyén, nem bánom, ha a szép, meleg napok még maradnak, hátha sikerül kertezési restanciámat valamelyest csökkenteni. Délután míg a hideg szél meg nem zavart áskálódtam egy keveset és a nyár elején kiszedett, s gondatlanul félretett virághagymákat kezdtem szétválogatni, valamennyi földbe is került már. Az aprófával estefelé begyújtottam, semmi sem veszhet kárba.