Csillagászatilag IS ősz lett, borongós a kedv, hát tegyünk ellene. Mindenféle munkázás után irány a túlpart, remélve, hogy az őszi kikericsek törékeny szépségű mezeje ott vár reánk.
Szeptember vége közeleg... tavaly ilyenkor már fűteni kellett, most a kályha kitisztítva várja a fahasábokat, az első jól megrakott tűz majd újra ontani fogja a meleget, ha már nem zsákoltunk belőle eleget. (A szívünk közepibe... tél, hideg és magány ellen.)
A felső gát felé kanyarodunk, könnyű léptek, bennem valami mély fájdalom, régebbi utakat idéző szomorúság, amikor még szomszédasszonyommal róttuk rendszeresen a kilométereket odaát, s csodáltuk a sok kis lilát, és a zöldek változását. Mindannyiszor elmondta, hogy a zöld a kedvenc színe, s egyre több jel mutatott az elkerülhetetlen vég felé. Már nem sétál többé, magára zárt világban, beszűkült léttérben kell léteznie, miközben az elme tragikus játékkal satuba szorítja lényét. Virág, madár rikoltás, felhabzó víz, őszi színpaletta - mondanám neki, de nem tudom.
Bánatűző kis virágok várják az esőt, kókadtak, csapzottak, de vannak! A túlparti nagy gát oldalában száz számra jelzik itt az ősz, s ha már megérkezett hozhatna esőcseppeket.
(Ma reggelre beszürkült az ég, talán valami csurran-cseppen belőle.)
A csípőm sokkalta tegnap a gyorsan megtett 7 kilométert, de ideje hozzászoknia, hogy elérkezett a hosszabb gyaloglások ideje.
Szeptember vége közeleg... tavaly ilyenkor már fűteni kellett, most a kályha kitisztítva várja a fahasábokat, az első jól megrakott tűz majd újra ontani fogja a meleget, ha már nem zsákoltunk belőle eleget. (A szívünk közepibe... tél, hideg és magány ellen.)
Néhány fotót még felteszek, pénteken délután egy másik világban járva kettesben figyeltük meg milyen nagyok ott az őszi kikericsek, az idő csapadékosabb, hűvösebb...
(Limhamn temetőjében virágok, mókus, madarak nyulak és Nyusszkóm!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése