2025. december 31.

 

Az év utolsó napja van...

A túlpartról indul az első hajó... korán indulókat hoz át a folyón.

Hajnali ötkor repülők zúgtak el fejem fölött, figyeltem a tetőablakon, ahogy a párhuzamosok messze futnak.

Gondoltam élőkre és holtakra... és magára az életre, 2025 évére.

Begyújtottam, megittam a korai kávét... szárított mandarinhéj illata lengte be a konyhát. Remek akác - könnyen ég és nagy hőt bocsát ki. Nem antifa, mint az előző rakomány.

Kint fagyos a hangulat, az esti erős, viharossá fokozódó szél elült, fagy van.

E pillanatban a parányi vörösbegy bekukucskált földig üveges ajtómon. Mosolyt hoz minden megjelenése. Számomra a JÓ madarak közé tartozik. Szívesen csipeget a földről... talál is, hiszen a rém neveletlen tengelic csapat rendszerint szanaszét szór mindent. Nagy cirkuszt csapnak, és az étkezési szokásaik... Brrrrrrrr. Az etető közepébe állva elüldözik még a rokonságot is. Ráadásul a bájos, és kulturáltan táplálkozó cinegékkel szemben, ők kegyeskednek a napraforgó mag héját az etetőbe visszapotyogtatni. A cinke kivesz egy szemet, arrébb száll és bontogatja... Hogy a verebek se maradjanak ki az ismertetőből, csapatostól szállják meg a teret. Nem hagy semmit maga után a hangos siserehad, hogyha lecsap itt mag sem az etetőben nem marad. Tengelicék most hoppon maradtak, az imént megszállták az etetőt, és lám sehol a mag. Úgy látom meg is sértődtek. Pedig várniuk kell.

Az utolsó nap... a madarak viadala. Ahogy figyelem őket az ablakon át adódik a feltevés, a hasonlat.

Magunkra és másokra ismerhetünk.

Itt a tegnapi dőzsölők "leereszkedtek" a földre, s a maguk után kihányt magokért kutatnak.

Az emberek viadala is lehetne téma az év utolsó napján.

Haj, és hajaj.

Ember jellemvonásilag nem volt tanulság nélkül való az esztendő.

De minek is szaporítanám szót?

Inkább figyelem a tollasokat.

Ahogy hallom megérkeztek a balkáni gerlék. Hamarosan kiderítem, hogy kettesben - szerelmes turbékolással, vagy a riválissal együtt sétálnak a halni készülő, vén cseresznyefa alatt?!

Ehhez azonban el kell hagynom meleg, Dunára néző puha kuckómat.

Kezdődjék hát az utolsó nap.

A kerti kis tó befagyott, vizet kell vinnem a szomjas szárnyasoknak.

S ami a legfontosabb: MA IS SÜT A NAP!