Sok szóra most nincs időm...
Az ünnep másodnapján csillogó arcú selymes leányzó lép udvarunkra - és kicsiny kezét nyújtja felém. Elhoztam neked a kedvenc virágodat Mama! Egyetlen szálat találtam - egyetlen szál búzavirág! Minden benne van ebben a pillanatban, minden, s csordultig hálával telik a szív... Hogy tudja, hogy figyel, hogy gondol és örömöt szerez - 3.L - kontya billen és szalad máris a kertbe, hogy a hatalmas házak után kiskertünkben százféle szépséget leljen. Sóskát szed, és néhány szál százszorszépet, hogy a búzavirág ne legyen árva a pohárkában. Elmaradhatatlan a locsolás, szomjas kelyhekbe víz kerül.
4.L is követi apró kezében virágfejek, a lépcsőn még óvatosan lépked. Hinta, hajó, madarak, s nevetés. Ebédre megérkezik a nagyobb csapat - és estig együtt játszanak, esznek-isznak alszanak, olvasnak, ragasztanak.
Egyetlen S hatalmas lendülettel fejemre vizet önt, miután kipréselek belőle egy zöld erdőbe jártamot. Csorog a víz, nem kímélt meg a gyermek. Bőven benne vagyunk az estébe, mire kapu zárul, s mind elmennek.
Szépazélet! Hála érte!


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése