Kötelék

 

Gúzsba kötöttek

laza csomók helyett megfeszülnek
karvastag kötelek

ahogy

mozdulok szorítanak

sóvár karomba hasítanak

húsomban érzem

véreim nézem

cseppre

csepp

csak
pereg

csak
szakad

lábunk nyomán bánatvirág fakad

kései fájdalom feszül a vállamon

száz évnek bánata

nemzetek terhei

anyám vén ablaka zászlónkat lengeti

kötelek

kegyesek

szívemben megremeg

éled és támad

értelmet adni kuszán kavargó megszédült világnak

évszázadok szikrázó vágya

szabadnak lenni együtt valahára

szélbe hulló szirmok színesen keringenek

old és feszít a lét

megtartott bennünket

együtt

a

szerelmes vággyal font
rongyossá foszlatott  örökös kötelék.

 

2016. 07. 30.