Hatalmas az ég
elkezdődött az augusztusi parádé
millió csillag villan
elmerülök távoli gyönyörű titkaikban
míg az égieket csodálom
visszaránt ostobán a földi világvég
kérlelem
kérlelem
hívogatom de nem jön közelebb az álom
messzi még dohog egy nagy hajó
reflektorok fényei végig siklanak
bokrokon
fákon
valahol zizzen egy levél
madár motoszkál az ágon
megindító neszek
nehéz elhagyni e poros létperceket
kapaszkodnak erősen
sisteregnek a napi gondok
aludnék végre
mindent felejtő bolondok útjára lépni volna jó
kell hozzá valami
ringató
valami
édes
mi lenne jobb
arcodat újra ellopom
az
utolsó ébren tartó képhez
tolvaj a perc
egymásba fonódik való és álom
mosolyodat mutatja
a
belső vetítő
óriási vászon
ringat és becéz
szinte megáll az ész
ölelésed a régi
tévedéseinket semmi sem idézi
'csak'
a
szépre
...
de
arra
nagyon
érint
simít és megtart karod s én ernyedten
minden fájdalmam elengedem
agyunk tudja mese az egész
sejtjeinkből végre eltűnik a félsz
megadom magam a ringató vágynak
s
míg
nézem a kifeszített vetítővásznat
átsegít gyengéden az álom
ezer
millió
ostoba földi akadályon.
(Érintés.... K. F. I. köszönöm)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése