Hozsanna

Kibújik az éj alól a csodálatos világ

halvány köpenyében

ringatja még magát

és

rám is derül

terül

belőle

bánatok

sajgó

órák

eltemettetője

égi kép

rózsa és kék

szép

akár

egy

lágy

ecset

sejteti puhán a messzi fényeket

hosszú sötét éjjelek után

eső cseppek

monoton

litániája

szakítja meg reggeli

életes imám

új

reggel

új

nap

markomban ezer ragyogó kincset tartok

rakódnak egymásra boldog percek

arcok

szegeznek

fájdalmas sajgó évekre

glóriát

szürkévé váló túlsó partra

átvisszük-e

létünk

legszebben

dicsőítő szavát?!