Nyári délután fecskékkel... (július)

Június 21

A nyár első napja van, reggelem fénypompás csoda, lábamhoz simul a fű, körbe leng omló virágok, lombok illata. Minden csupa ragyogás, minden varázslatos, rebbenő pillangó szárnya álomtól harmatos. Mintha minden, mindig, örökké tartana -áldott a föld, s az ég -és áldott legyen a MA!

Mese

Nekem senki sem mesél

magamnak

súgom hát

a

lét

álomba ringató

régi rigmusát

nekem senki sem mesél

csupán a szél

ahogy

kegyelmesen

szétfújja minden reggelen

üvegem előtt

sötétlő

résén át

az

ébredés

bíborral hímzett arany fátyolát

nekem senki sem mesél

csak

az

utolsó

csillagok

ablakon át utánuk kapok

ujjam begyét

nem égetik

szórják rám létünk fényeit

nekem senki sem mesél

de én neked elmondanék

száz

ezer

történetet

míg

ránk borul az éj

s

a

fények kihunynak csendesen

mesélnék
míg az éji sötétben

szád ívét

végre

meglelem.

Kumihimo - karkötők

Anyánk napján...

Nézem őket

mosolyognak

durcásak

nevetve szaladnak

hajukba belekap

 a

szellő

 unokák

 arcuk

mozdulatuk

hangjuk

csupa múlt

csuda jelen

áldott

bőven termő jövendő

anyámra gondolok

hogyan simogatná fáradt kezével arcukat

boldog reménnyel

végig

mondaná is ki kire hasonlít

tiszta Klári

Andrisra formáz

mozgása mint nagyapja

mintha téged látnálak benne

szakasztott anyja.

 ANYÁM

kötényébe takarva a múlt

 ha rájuk nézek

szívemben ott van

Ő

képzeletben

öleli

őket

életfényt gyújtókat

álmok őrizőit

vágyainkat

 tovább szövőket!

Zirc - arborétum

Valami csoda folytán végre jó képeket készített kis masinám...

Mindig ugyanaz és mindig más...

A hajnalok szerelmese vagyok.

 

Beszól az ablakon

itt vagyok

tört tükrös cserépen

sugara

itt
ragyog

fénytápszer

élelem

jól lakott szívvel

hullámát nézhetem

s

képzelem

enyém marad

végtelen

hajó remeg

dohog

régi dalt dúdolok

egyszer

megszerethetnél

vízparton

ég

alján

tűzszárnyas angyalok

sóváran suttogom

itt vagyok

még itt vagyok

part

fák

fehéren

keringő szirmok

lilába boruló orgona

füzek
friss rügy fakadás

billegő

remegő

hajnal

hajó dohog

ablak üvege pattan

egyszeri szerelmes tavaszom

rám talál

ezernyi

életvarázsos

alakban.

Megunhatatlan tavasz...

Húsvét

Irodalmi díj

A 20 éves Poly-Art Alapítvány: Öröm -- boldogság -- ünnep címmel kiírt irodalmi pályázatának 2015. április elsején Érden, a Csuka Zoltán könyvtárban megtartott eredményhirdetésén vehettem át Karsch Manfred festőművész REGGEL című olajfestményét. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a beérkezett pályaművek közül az ÉBREDÉS című versem nyerte el a művész úr tetszését .

Sötét van még vékony ecsettel von csíkot a hajnal

lassan

halványan

grafit majd rózsa pírja

egemen már az éjt lazítja

sötét van még

szétszórt pigment morzsák tapadnak össze

létjelző parányi fényjelekben

hömpölygő mély medrű folyam villan

sötét van még

sűrű csendben halk torkú madár sóhaja rebben

és

folyik szét a festék

égi festők titkait kileső friss szelek

mélán terpeszkedő felhőket festenek

tűnik az éj

 tömzsi fekete fák mély álmuktól lassan megválnak

átsugárzik águk között a pír

rügyeket maszatoló óriás radír

tükrös

Dunámra

hajló gallyak türelmetlenül új színt kavarnak

a

nap

valahol még várat magára

szelíd szürkeség omlik a tájra

mégis

meglódul minden hirtelen

megremeg a lég fémesen

éles kések szabdalják a bársony kupolát

percenként teremtve új csodát

folyónk márványos tükre vad képeket kanyarít

hullámtaréjok ringatnak korhadt

szétázott rönköket

sodró vízfolyam titkos hírekkel  messzi part felé rohan

égbe nyúlnak égve a parti fák

hallhatatlan légi muzsikát keringet a szél

boldog

bolondos

fütty szavak

szívembe mosnak új tavaszt

nyersen

kérlelhetetlenül támadó vágy nem fojthatja el semmi

nem állíthatja meg semmiféle gát

e

pazar színekből komponált

gyönyörrel ébredő parázsos életorgiát.