Verőfényes délután...

 

CSEPPEK

 

Minden cseppecske muzsikálva érkezik

szomorú kelyhek tárulkoznak itt

eső

mossa

mossa

szirmukat csendesen

sárga levélladik billen opál zöld vízen

a

folyó

szalad

selymes

szemérmes

és

szabad.

 

Óriássá nőtt hársak tövében

halmozódó levélkupac

oda is csorog

felriadnak bodobács vándorok

pasztell

pormosó

csoda

ringat

boldogít

mint a szerelem  félszeg mosolya

ölel és hitet

csupán

bőröm érzi meg

nem tüzet hűsítő cseppek már ezek

borzongató a világ s rideg.

 

Hajó dohog a domb alatt

komótosan halad

tetejében hatalmas ócskavas kupac

elmúlás

rozsda

fájdalom

az

idő szavát megértem

 a

bánatot s búcsút

most mégis elhagyom

s

képzeletemben

összegyűjtök minden édes percet

mi megmosdatott

 

őszi hideg karcolja az ablakot

lilán roskad és fürdőzik a virág

mit tegnap még méh és darázs 

könnyedén csókolgatott.

Tűz van babám...

 Itt van az ősz - kályha begyújtva - teavíz az új szépséges kék kannából - halk esőcseppek - horgoló tű - magányos - maradék evős - vasárnap.

 

 

 

Bolondság...

 

Bolondság

tudom

mégse állíts meg kérlek

új napot szeretnék

mikor

kezem 

veled

ugyanahhoz a pohárhoz érhet

s

leporolni igyekszünk

buzgón

emléket és reményt

keksz morzsát felcsípni

vagy

kóstolni

falatnyi apró süteményt

kávét kortyolva

felsorolni minden fontosat

tudva hogy ismét elrohan

rövidre zsugorodva

számunkra

 a 

nap.

Tenni mindenféle

csupa közhelyest

boltba menni

hogy

kedvenc könyvedet 

végre megvehesd

 

játékbolt

is

legyen

sín

vonat

esetleg

kamion

teherautó

s

végig száguldozunk képzeletbeli

gyönyörű utakon

kanyarban

bámulunk kék eges csodát

fent csíkos léggömb lebeg

s

mi

képzeljük tengernyivé tágul

nekünk is a világ! 

 Most morzsányi a perc

markomban elfér minden mozdulat

ősz közeledtével

belém karolsz

hogy

megmelegítsem

tenyerembe rejted

 fázós ujjaidat.

Bolondság

együtt cipelt boldogságaink

sál

mellény

cipő

kapkodás közben

félregombolva az ing

 

zsebemben

vízbiztos

tuti

szemspirál

ha

sírnék 

zokognék nélküled

mert

üres a naptár

 

erdő

ösvény

pocsolya

patak

pazar panoráma

folyóba pottyantott kavics

vagy

érdes kődarab

 

messzire sodródott

drága kincseink

tudom

meg kellene tanulnom

a

leckét valahára

ha

elindulok soha

de

soha

ne nézzek hátra.

Bolondság

 

 hiszen

eltakar

köd

árnyék 

mélyből

feltörő pára

gondolni is régi őszök

 

koppanó dió

zamatos alma

orromat cirógató

édes illatára.

Szeptemberes....

Csúcs: 201 km gyalog - megfordultam itt-ott.

Plussz: Vonat, autó, busz,  repülő és komp - némi úszás - eme kilométerek összességét nem számláltam.

Néhány fotó az emlékezetes napokról, némi összevisszaságban.

Lépésszámok helyett jöjjenek a képek... szépséges szeptemberem!