ÉJJENMÁJUSELSEJEEEE!

 

 A munka ünnepe nem az esetem, szerencsésen megúsztam a kötelező felvonulásokat és a "kötelező" ingyen cirkuszokat... május van, gyönyörű és ez a legfontosabb!

 

Áprilisi virágos....

 Tárhelyem április 22-én beteltnek nyilvánította magát, így a blogról elmaradtak a fotók és ritkultak a bejegyzések. Utólag, hogy ne feledjem, ne feledjük a hónap szépségeit, egy csokrocskát felteszek...

Leszállópálya...

 

Leszállópálya a szív

májusi csendben 

titkos utakra hív

szirmok

hangok és selymek

sziromerdőben feleselnek

lesz még súgja az egyik

a

másik szomorú 

lehulló bánat

szorító fájdalom

csapdás csendben

sóvárgó 

régi és új

borzongató vágyak.

 

Nem ereszt

fogva tart a perc

zsongó

zizegő

réten

álmodó bogárka

 megpihen az édes ölelésben

margaréta virágra dermed

 pille kering

a

nap

arany szövettel készül a mára

tűbe fűzött fényfonál minden

sugárnyaláb ma

 

fekete madár köröz

magasba felcsap a szárnya.

Ringat a lét

óvóan segít

hárítja a kétség

kegyetlen

tőrdöféseit

hogy 

elfut a tavasz nélküled

hogy többé soha

nem leszel 

szerelmem édes otthona

s

én

sem

leszek

oltalmas menedék

neked.

 

Leszállópálya a szív

sejtek

szemek

kuszálódott fáradt idegek

létlenyomatban

megőrzik a legszebb éveket

 

pompában fuldokló

május mezőn fűszál regiment 

és

virágrengeteg

arcod egészen közel

 fölöttem lebeg

érintésed szorít

ma sem enged el

s

hiába tiltakozom

bőröd

hajszálad

ujjbegyed

belém vackolódtak

elképzelem

tavaszízű ölelésedet.

 

 

 

 

Madarak és fák napján...

Madarak és fák

bokrok és virágok

szirmok

lepkék

méhek

sugárhancúrozók

folyónkon

fényeket sebesen riszáltok

madarak

fák

lepkék

bogarak

virágok

vízisikló gyerek

békák

dongók

duzzadó levelek

gyors lomb robbanások

május

gyarló vágyak

illat

ömlik

árad

nap becéz 

megsimít 

mélybársony szirmokat

 galamb

rigó

lepkék

ezüstös cseppecskék

könnyedén elválnak

selyem szálra szállnak.

(nagy)ANYA vers...

A leszállópálya....

Anyák napjára...

 

A

pillanat

itt fut el a kert alatt

nem lassít

nem gyorsít

csak

fut

másodpercek

percek

órákká lesznek

és

órákból napok hetek hónapok kerekednek

szív alatt szaporodnak a parányi sejtek.

Ünnep van ma is -számlálom létem sokasodó áldásait.

Nézem hogy kel fel a nap

arany tüskék ághegyekbe kapaszkodnak

erejük van a májusi sugaraknak

bódult virágok mindenfelé

szirmok fakadnak

szirmok hasadnak

őrületes ez a sietség

vagy

talán

csak játék a színek robbanása

tavaszunk ezerszeres varázsa

noszogat

lépj te is

de hová igyekeznék

merre vihetnék kalandor vágyakat

egekbe nyúló rezgő füvek közt

csigalépésnyi csapások várnak

virágos leszállópályák

fáradt katicák illatos leveleken szundikálnak.

 

Ég hasad

kóborló cseppek

kezemre lágyan ereszkednek

nem esik ez csak selymes permet

könny pereg

a

legszebb ünnep

születéstől halálig

az első zsenge hajtástól

vén fás végső korhadásig

életet kapni és adni

morzsálódó évek

legszebb kincseit megkapni

bölcső ring s a ringató kezek

csodálva figyeli az apró életet

legszebb ajándékunk egy szuszogó kisded

álmában angyalokra nevet

és

mi pisszenni sem merünk

úgy nézünk az apró életcsodára

tekintetünkben ott muzsikál az öröm és a hála...

 

 

Zsályán szundikálók...

Lányomnak, menyemnek, babázó, babát váró szeretteimnek!

És négy unokámnak - szeretettel!

 

LOTTI VERS...

 Elteszem itt ezt a képet, s meglátod majd, hogy milyen szép a világ, ahová megérkeztél.

 

Szirmok

színek

szelíd tulipánok

lepkék

lopott orgonavirágok

néhány

kertemen átrepülő madárka

látta hogyan vártalak

téged apró babácska.

Földkupacok

fűszálak

életmentő derűs sugarak

hallgatták sóhajom

tudják ők hogy érkezel

megmutatták hát legszebbik arcukat.

Keskeny utakat tisztítottam

vízsugárral tisztára mostam lépcsőt

s

könnyekkel a szívemet

hadd legyen minden szép

minden ragyogóan gyönyörű neked!

És itt vagy már

hangodat nem hallhattam még

anya és apa öleli

a

szerelem legszebb remekét

sóhajok szállnak

hála és öröm

vízcsepp a levélen

Dunán végig ömlő éles fényözön

mind

téged ünnepel 

mind

neked köszön! 

 

(Megérkezett a negyedik unokám... 2022. április 26-án...)

 

 

ÁPRILIS 22!

 

 A FÖLD NAPJÁN!

 

A

föld

napja

van

ma

és

minden nap 

ünnep

hűvös reggelen

szél ténfereg

cibálja kedvünket

 

folyó felett

fázós sirály csapat

lassan

komótosan ébred fel a nap

nem siet

nem rohan

inkább kivár

mondhatni hezitál.

 

 Késik a tavasz bombarobbanása

 szeretem így

nem hiányzik

a

természet vadóc rohanása

libbenő szirmok

hajlongó ághegyen

ez

az

a

pillanat

ami

most kell nekem.

 

Ablak tárul

hajó dohog

röppenő madár

elhagyott fészek

szerelem s bánat

nem unalmas játék 

dráma itt az élet.

Szépségsziget

 illatos lenge fátyol

messze a part fölött

az

 ég vörösen fellángol

lépni alig tudok

ezernyi virágtól

robbanó zöldek

hajlanak a szélben

s

azt

harsogják

ÉLET

s azt is hogy

éljen

éljen

éljen

!

Földporos térdem meghajtom

tisztul kert és árok

 

méhek dudorásznak 

leszállópályáik

nyújtózkodó aprócska virágok.

 

 

 

Tébláboló tavasz...

 

A

kert fázósan hallgat

fagypont fölé nem sokkal mehet

a

higany szála

Duna fölött remegő tejfoltos pára

vízre bukó csillag cseppek

télálmos halakat buzdítva

összenevetnek.

Pompa és alázat

hintázó habos ágak

szirmok didergő szépsége kábít

meleg naptüzek

nem teszik tönkre a csodát itt

csendes fényben

kelyhek és bársony

fehér habban fürdik reggeli világom.

 

Rigó kóborol

cinke kutakodik

mohó tengelic billeg az ágon

lopom a perceket

kívánságom szerint

bogár ringatózik bíbor tulipánon

nyújtózó virágok elmúlása sejlik

de

 a 

nap 

ma nekem segít

nem küldi rohanvást 

pusztító hévvel

éber és éhes seregeit

hűvös szépséggel mulattatja magát

mit sem törődik 

fázós gerlepárral

folyó mellett tébláboló récével rucával

csepp csillan rügyeken

vetekszenek a harsogó zöldek

fűz leng

 remegő életes fátyol

eltakarja a sebhelyeket

letört gallyak

sorvadt levelek 

nem susognak most elmúlásról

 

iramodó perc vagy hosszú pillanat

tavasz szerelemmel kezdődik a nap.

 

 

HÚSVÉT REGGELÉN

Félretesszük régi trükkjeinket

se

pompa

se

ajándék

szelíd hajnali ébredésben éles a fény

látszik az árnyék

metsző szél fut nyargal a dombokon

harsogó fűmezőn kutat

hogy

bontson vagy szakítson

nap kél

szemembe süt bátran

a

világ bűnei helyett

ma a magamét 

még tisztábban lássam

csak

a

magamét

kedvetlen napokét

elvesztett perceket

mikor hitem remeg

pillámon porszemek

súly nyomja szívemet

mert elfeledem rendre

általa lehetünk csak méltók

kegyelemre.

 

Ő

ma sem tágít

pellengérre állít

kint és próbát kiállt 

most is nekem kiált.

 

Ébredj! 

A sír üres!

Van remény!

Nézem a kertemet

gyönyörű képkeret

varázsos tünemény

csillanó víz ringatózó cseppek

madarak frissen csicseregnek

gyolcs fehér szirompillék szállnak

 virágok nyitják hófehér kelyhüket

kimosdatott reggel

millió csoda

ezer szín üzenet.

 

A sír üres, elvégeztetett!

 

 

 

 

 

 

Tűzoltási tilalom...

 

Gyújts tüzet hogy égjen

lobogjon minden mint hatalmas máglya

gyújts szívem mindkét fáradt pitvarába

és

a

kamrák se maradjanak védtelen

robbanó fénnyel teljen meg életem

gyújts tüzet

s

a

lángok terjedjenek el amerre látok

falják perzseljék fel a tegnapot

pusztuljanak gyötrelmek bánatok

hamvadjon el rongy és kacat

halomban a gyűrt papírdarab

egy

pillanat

és

mind semmivé váljék

éledjen újra tavasz

engesztelő életajándék

 

tiszta színű a felkelő nap pírja 

jeleit az égboltra felírja

és

hófehér szirmok ragyognak a fákon

 ölelkezésük dédelgetett álom

gyönyörű tavaszunk neszezése közben

feltámadó remény vigasztaljon csöndben

 száz meg ezer virág

fedje el a múlt összes elvétett nyomát

 megváltó bocsánat

mutasson új ösvényt új utakat

az

alkotó üzen 

tiéd a perc szépsége varázsa

 

éhes madárka magot keresgél

fehérben pompázó cseresznyefánk alatt

éjfekete tollain megbicsaklanak a szelíd sugarak.