Van az úgy, hogy minden sikerül...
Unokás délutánra készültem, és latolgattamm magamban, hogy belefér e egy kanyar az Ásvány börzére előtte vagy utána?! Szervezésileg még elég jó vagyok, de ezúttal segítségre volt szükségem ahhoz, hogy mindent belegyömöszöljek a péntekbe.
S lőn! Szomszédasszonyom jóvoltából nem kellett tömegközlekednem, éppen csak néhány megálló volt az 1-es villamossal a Lurdy házig. Ott pedig némi sorban állás után már elém is tárult a hőn óhajtott látvány... ásványok pazar felhozatalban. Mint mindig, ezúttal is az INKA a kezdet és a vég - lehet itt a reklám helye - a gazdag választékból nagyon nehéz volt a választás. Az összes kp-m ott maradt, s a jótett sem maradt el - ritka baráti gesztussal. Ezúttal is köszönöm a sok éves segítőkészséget, és kedvességet.
Tettem egy kört a számtalan árus között, szép, szebb és még szebb portékák között csak néhány helyen láttam csicsás csinálmányokat. Boldog nyuggerségemnek köszönhetően magamtól magamnak készítem a smukkot, az ajándékba szántakat is. Szerencsére unokáim is rajongói a gyöngyöknek és ásványoknak. Ügyesednek minden évben - és hogy fognak örülni az új füzéreknek!
Megnéztem néhány csodát, s fájó szívvel ott hagytam egy gyönyörű gyűrűt, potom 36 ezer volt az ára a különleges kő miatt. Kedvencem a lapis lazuli tetemes mennyiségben és méretválasztékban kápráztatott, sóvárogva bámultam csupán, hiszen mégsem térhetek haza egy tenyérnyi kékséggel...
Magamra parancsoltam spórolásilag. Szemlegeltetés után uzsgyi ismét az 1-es villamoshoz. Oly gyors voltam, hogy még haza sem ért az én kis cukim a hintázásból. Nem kezdek most itt nagymamai áradozásba, pedig tehetném. Másfél éves cukkerem ilyeneket mond:Pulcsi - csini - mutatom mamának...
Megszemlélte a börzés zsákmányomat - GYÖNGY kiáltással nyugtázta a látottakat, s ügyesen visszapakolászta végül a zacskóba.
Altatós délutánunk volt, s amikor
kimondtam, hogy meghallgatjuk a kedves dalocskáját már futott is a fotel
felé. APARTA! - Azaz a part alatt - erre a nótára alszunk el, ha
együtt vagyunk. Háromszor hallgatjuk meg mondtam, s be is tartottam.
Hiszen a hangya elfáradt a morzsa szedegetésében. Ölemben
alszik, s én is elbóbiskolok a két óra alatt. Mindent tudó kis buksija alá párnát
igazítok, s csak akkor ébred fel, amikor pittyegést hall, anya hazatért az intézésből. Természetesen a sikeres altatáshoz
nélkülözhetetlen az én "óvodás" repertoárom, mely kvázi kimeríthetetlen.
Kevés időm maradt. Édes a búcsúzás, nyugtázza, hogy a gyöngyök is velem jönnek, s legközelebb nálam nézegetheti majd a kincseket.
Latyakban rohanok, hogy elérjem a buszt, sikerrel! Időbe haza is értem, ismét baráti segítséggel, hála érte.
Útközben utolér egy üzenet: "Lotti azt enekli hogy nyisd ki rozsam kapudat. Van ilyen dal amit enekeltel neki?" Persze hogy van válaszolom... s közben azon töröm a fejemet, mikor is hallhatta utoljára?!
Itthon meleg vár, rakosgatom a gyöngyöket - bánom már, hogy önmegtartóztatásilag ily mértéktartó voltam. Hiányzik a KÉK! (Ha nem is a tenyérnyi...)
De még jobban a csini pulcsiban pakolászó ügyes kis kezecskék!
