Kint minden fekete és fehér
öröm hajnala küszöbömig ér
tűz ropog s a szív is melegít
bennem maradt a kép és most is elvakít.
Hó!
Kiáltom
s
közben táncolok
boldogság kristálya
hajamba hull
nem látok semerre emberi lábnyomot
dombok és völgyek egymáshoz érnek
ölükben éledő aprócska fények
egymásra zuhanó vágy és való
valami dal kering
élni
élni
jó.
Puha érintés
zabolázhatatlan szavak
létölelésben
az
ég
hatalmas dunyhája felfeslik
s
szanaszét szakad
hópehely száll
tárul a lélek
kinyílnak ábránd kapuink
fogságban tartó perc gyönyöre csábít
ránk hulló csók íz és mámor
újra varázsol
hisz
semmi sem
fekete és fehér
örömmel telik meg a hatalmas lélekpapír.
Én is örültem a tegnapi hónak, de nem tudom versbe foglalni ezt az érzést. Köszönöm, hogy megtetted helyettem.
VálaszTörlés