Álmaid

Minden álmod átszövi
az elképzelt élet
hol  koldusként
sem lennénk
sohasem szegények.

Gyermek voltál
tág szemmel
nézted arcom
hányszor égette
tarkóm kitartó
lázas tekinteted.

Míg kóborló kedvem
kísért az életen
titkon mindig
ott voltál nekem

eltemetett
fáradt
angyalszárnyas
régi szerelem.

Éjszaka még úgy ölelsz
mint régen

ajándék csókok
titkos kísérletek
hogy a valótól távol
egy úton járj
ezer év után
újra még velem

hideg falak közt
nem ér el kezem.

Szétrobbant minden
mozaikok hullanak
ránk

utcák járdák
szökőkutas 
távoli terek

padok 
parkok
sodró vizű
parttalan
folyók
e
csillámló
furcsa áradat
sosem sodorja el
tékozló
szívünkből
az emlékké feslett  
gyönyörű arcokat.