Keresztúton

Hirtelen fékezés

s

a

hangok mind bennem akadtak

káprázat tán az arc

nem hittem szívbolond

magamnak

ott volt

vágy tükröm őre

karnyújtásnyira tőlem

hogy

múlt filmünk

képeit

újra

magamra öltsem

pillanat

csupán

a 

gépek sietős útjukon

egymásnak kitértek

távolodva még láttam

ismerős

ezüstös szürke színek

csillanását

éreztem

múzsám érintésének

rég olthatatlan
delejes varázsát

nem történt semmi

fékek csikorgását

feloldották

forró napunk

csendesült hangjai

csak bennem dobolt

mély titkosan

fájó tilalommal

valami

valami létbizonyosság

valami végzetes varázslat

hogy nem láthatom 

arcát

így

többé

soha másnak

keresztül futva

alföldi tikkadt messzi tájakon

múlt lidérc

szerelmünkre

miért

is

szomjazom?!