Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2012. augusztus 16., csütörtök

Úgy


Úgy szorítlak minden éjjel
rám hullanak
a
csillagok
álmom már a holdon térdel
s
Te
rám kiáltasz
itt vagyok
úgy ringatlak minden éjjel
vackor ízű lesz a szám
hajnal csendje
meg se rebben
percek ölelnek puhán
úgy szorongok
minden veszve
sejtem
játék ez csupán
csalóka
kacér
furcsa fények
ajtódon koppannak korán

úgy szeretlek 

nincs már alku

tört lelkednek létfalán
elsimítom
egy
régi nyár
vágy aszály repedéseit
talán.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése