Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2012. augusztus 19., vasárnap

Sóhaj

Szívszövetünk szétszakad
lélek szálak
foszlanak
ostoba csend
dobol
homlokomon

magány kiáltja egy hang

akármi felel a másik

sóhajodat hallom
még a végső
állomásig

csonka fák
virágok
bokrok
patakok
könnyutak

tűzléptek
röpülés
lebegés
fény kutak


karoltál
karolnál

csontomba 
                                         ősvágyat karcoltál.

1 megjegyzés: