Sziromvesztő

 Hová rohantok

kincseim

mért sodor tova a szél

szirmotokat

tiporja
utca és a tér

kövén

lábam

hajamba tapadtok még egy perce

aztán

libegve

lebegve

tűntök el

fehér viráglepel

helyét felváltja

zöld

harsány burok

nő az ár

míg bámulok

a

túlsó part felé

mindent

mindent

átfestett

gyors tavaszunk

szirmaid már
alig

alig

áhított

ég néző

habcsokros felhőző

óriás koronás

cseresznyefám

holnapra

nem lesz
egyetlen hófehér virágod

                                                                         sem talán.