Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2013. április 10., szerda

Unokák

Unokák a kertben
                 házban
                 veteményesben
                 virágágyásban
        

Felbukfencezve a magas fűben
partfal szélére penderülve

unoka fűt hozza a hasáb fát
aztán
tűri hogy kezéből
kiszedjék a szálkát

tűzet bámulunk
madarat lesünk
pipiknek kis vödörben füvet cipelünk

esti sötétben nézzük a fényes
messze úszó hajót

tortát kóstolunk
új szavakat tanulunk

Mama - súgják
s cuppanós puszikkal
borítjuk egymást

felborul a ház
kigömbölyödnek az órák

unoka sírás és nevetés
sugdolózás
rajzolás
morzsás reggelizés

szívolvasztó tünemény
életajándék -
mesés!

1 megjegyzés: