Tavaszi dúdoló

Feszülő rügyekre

bomló levelekre

vénülő kezemre

átható szemedbe

átázott terekre

hullámzó vizekre

csacsogó szívekbe

csorgó ereszekre

csattogó szelekbe

duzzogó lelkekbe

dünnyögő

dúdoló

kedvüket harsogó

tavasz cikázásba

partszélre kiállva

szirmokra tetoválva

horgadó sebekre

keser gyógyszerekre

írom
sírom

súgom

rovom

karcolom

magammal harcolom

a

szót
a

sóhajt

a jót

mi feléd hajt

mesélem

mormogom

magamnak magyarázom

üres
süket űrbe felkiáltom
a
rám eső hangokat

ébren és álomban

hozzád repít megmelegít
életmezsgyémre
tapadt kísértő gondolat

                                                  SZERETLEK!