 |
| És ébredés után... |
Ébredés előtt
Szorosan lezárva
tartom
még
fénytelen órában
éjsötét
éjsötét
körtáncos álmom
takarom
köröznek képeink
vígan
szemhéjam alatti
tükörfalon
távoli partokról
int
int
a
lét
hívogat
hajnali
keringős
dunai
pára
szorítom
magamhoz
lényedet
álmaim
rést ütnek
némára
zárt bánatvilágba
szorítom
keringek
körforgók
remegnek
fényjelek
fölébem nagyítják
képedet
bársonyos arcoddal
ébredek.
/Ez a vers Simoné, aki az én drága két éves unokám./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése