Nyárutó

Már búcsút intek

ne fogd a kezem

engedd

hogy eltakarjam

esőben

könnyben
ázó arcomat

volt
szép nyarunk

karcsú

törékeny pálma

most itt állok

hűvös éjszakára várva

még csókod ízét

őrzöm

vágyunk végig suhan

vállamon

hallom

szerelmed

zaklatott imáját

ezerszer

is

visszhangzik szavad

álom

lopódzik

őszbe forduló

túlérett kertjeink alatt.