Emlékezős

Őszi harmóniánk...

Bánat és visszaemlékezés a szívsarok csendes zugába húzódtak vissza.
Unokás kacagások, versengések (némi kis pofozkodással fűszerezve) színesítették a napokat.
Gyertya is, ha égett, mi nem ejtettünk emlékező beszédet.

Csak belül volt helye a múltnak, redők simultak, ahogy figyeltük a jövőt...

Gének játszadozása - arcukat nézed és itt nevet, dohog, duzzog, táncol, szalad, csacsog előtted, érintésnyire az, akit idéznek...

Kire is ütött ez a gyerek?

Nem is kérdezed, mert látod szemében azt a másik világot...

És nincs helye könnynek, szívet átható édes örömnek kell a tér.

Az élet újra éled, bennük nyiladoznak a szeretet legszebb virágai.

Kezdünk hát játszani...

 Idézni képeket, mit belénk égetett a múlt, s meglátni bennük a lényeget, múlt, jelen, jövő ölelkezik!

Meleg kis kezük kezünkbe bújva segít emlékezni, tenni, hinni, lépni és számukra szép életet remélni.