Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2016. november 5., szombat

Emlékezős






Őszi harmóniánk...
Bánat és visszaemlékezés a szívsarok csendes zugába húzódtak vissza.
Unokás kacagások, versengések (némi kis pofozkodással fűszerezve) színesítették a napokat.
Gyertya is, ha égett, mi nem ejtettünk emlékező beszédet.
Csak belül volt helye a múltnak, redők simultak, ahogy figyeltük a jövőt...
Gének játszadozása - arcukat nézed és itt nevet, dohog, duzzog, táncol, szalad, csacsog előtted, érintésnyire az, akit idéznek...
Kire is ütött ez a gyerek?
Nem is kérdezed, mert látod szemében azt a másik világot...
És nincs helye könnynek, szívet átható édes örömnek kell a tér.
Az élet újra éled, bennük nyiladoznak a szeretet legszebb virágai.
Kezdünk hát játszani...
 Idézni képeket, mit belénk égetett a múlt, s meglátni bennük a lényeget, múlt, jelen, jövő ölelkezik!
Meleg kis kezük kezünkbe bújva segít emlékezni, tenni, hinni, lépni és számukra szép életet remélni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése