vers

Búcsúztam százszor
jól tudom

csendesült szívvel

zizzenő
szél borzolta kócos avaron

búcsúztam

kavargó hóesésben

szerelmet kiáltva

szabadon

éreztem bőrömön

nyári zápor könnyes ízeit

búcsúztam

nyirkos tavaszon

talpunkra nyálkás sár ragadt

korai rohanásba szédült folyónál

szagoltam

 bőrödre tapadó életes illat

utolsó cseppjeit

őrzöm csókod tarkón

homlokon

sejtjeimbe dermedt követelőző örök hatalom

búcsúzom

szétkúszó esti sötétben

fényjeles néma éjszakán

 korai ébredéskor

nem talál rád többé már a szám

felriasztó szürke hajnalon

késő elhagyni azt aki sosem volt és megtalálni azt aki van

magányos

felfeslő takaróban bújva keresem elveszett létem
kutatom
lázban égő régi önmagam.