Darabokra
hullik szét a csend
hajó dohog
felidézve
távolt
végtelent
mezítelen reggeli szürkeségbe
színeidet
ide
képzelem
karcsú
kéket
csöpp
feketét
narancsos
penge élességet
fényt
jól lássalak s ne tévedjek többé
tüzes vörös izzást
hidegen kél a nap
nem alhatunk sóvár dermedtségben
tétlenül
örökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése