Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2016. december 30., péntek

Papíron

Elmaszatolódott hajnali létfesték
puha
papíron
rózsapír
csodák
fekete
ágak
karmos
nyújtózkodással
várnak
ébredéshez hívó harsonát


szitáló csend

csak
belül
szólnak
szállnak
a
szavak
hiányzol
meddig várjalak
lassan nyújtózik terül a magány
bebábozódott
betonkemény
akár
a
szívhalál
arcunkra feketedett cseppek
kézfejünkre tapadt morzsák
néha
felcsippentünk
egyet
titkos
vágyunk
csonttörő
örökkévalóság
nem tisztul a kép
nincs kétség
kérges dermedésben
óra
perc
és
vásott
pillanat
csendtörő hajók suhannak egymással szemben
tág terekre néző
fagyfoltos ablakom alatt.

1 megjegyzés:

  1. Mártikám! Mint előbbi verseid is, nagyon "átjöttek",lélek-borzolgatók. köszönöm az élményt! BUÉK sok sok szeretettel és puszival: Nelly

    VálaszTörlés