Jelenlét

Vonszolt évtizedek

hideg szélben pirosan pirkadó egek

didergő virágok

pislákoló mécses

kellék csupán

 

tegnap

holnap

ma

reggelben és délutánban

itt

kaptok helyet

ringató álmok

tovább örökített sejtek

egymással nem feleselnek

összesimul

múlt

és

jelen

kezeteket megérezhetem

hátamra ölelésetek von puhán takarót

hogy

meg ne fázzam

sápadó virágok

libbenő lángú mécsek

apró

hitvány

szeretet töredékek

szívemben van a zug ahol a gondolat nem hazug

és

az

emlék

nem esetleges jelenlét

hanem

örök

földhöz

éghez

csillaghoz

kötött

 

örökös távolságban jártok

utat hozzám mégis mindennap találtok.