Ne
szólj
ránk
szétszóródott édeskés morzsák
miatt
elkapott pillanataink
ha
könnyesek
mikor
szél
borzol
szét
őszes tincseket
fáradt hajszál akad meg kabátunk peremén
ne
szólj
ránk
esendők
és
esetlenek
hideg semmiben kapaszkodunk
végig csúszik kezünk jégmázas ablaküvegen
ránk ront keresetlen bánat
kóborló szerelem
téblábolunk
léptünk botol
botor szívvel
szépséges
burjánzó
utolsó tavaszért imádkozunk
fázósan összehúzott kabátunkban
míg lehet
sejteni vélünk létmeleg fészkeket
élet
ne
szólj
ránk
ha
győzelmet
arat
felettünk
sóváran a képzelet.
/2017. december.../
/2017. december.../
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése