Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2019. december 22., vasárnap

Ünnep felé...

Először
mindig ő jut eszembe ünnep felé
tüzet gyújtok s leguggolok tűzhelyem elé
vaskos hasábokból szikra pattan
nézem a lángot
kapkod
szalad
és
lobog máris a tűz
kezdődhet a nap

először
mindig ő jut eszembe
míg
nézem
lent a hőfokot
szitát veszek elő
kötényemről leporolom a lisztfoltot
könyveimben száz karácsonyi recept

mérleg tányérjába szikrázva cukor pereg
csipet só
tojás
habverő
kopott fakanalak

Mama!
Mikor sütöd meg kedvenc kalácsomat?!

perc rohan
besüt rám a nap
tepsik
formák
sodrófa
deszka
szívforró meleg

vajon miféle sütemény készülhet nélküle
miféle és minek
úgy ahogy ő semmit sem süthetek

csámpás linzerek
csillagok
karikák
dülöngélő pogácsa
langyos méz csöppen

Mama!
Kisujjadban volt az egész világ!

nézem a tüzet
és
a
fénykarikát 
vanília illat volt a lélegzete
 ünnep jön
s
én
először
mindig megküzdök vele
porcukorral szórom meg az emlékeket.
                                                                  (Anyámnak ünnep felé...)

1 megjegyzés: