Szél tépi szét a hajnali sűrű fátylat
süvít
ráncigál rügyező bokrot
bimbózó ágat
kegyetlen erővel támad
barackfánk szirma már oda
az
idő hozzá mostoha
jég kóstolja
csipkézi
tépi
rettentő telek erejét idézi
és
hull
hull
a
hó
madaraink etetőbe szállnak
szirom szóródik szanaszét
a
fák alatt
dideregve
dideregve
csipegetnek közéjük keveredett
aprócska fekete magvakat
aprócska fekete magvakat
szél
süvít
kerget és szalad
micsoda bolond lett ez a tavasz
reszket az ibolya
remeg a hársfa
fű
fa
virág
rügy és szirom
friss levegő ízét vacogva kóstolom
jég pattan
éledő sugarak
eloszlatnak idegen éjjeli árnyakat
és
és
szelíden ölelő bágyadt melegével
csendes reménnyel körülvesz
újra
a
NAP.
Az időjárás nem tetszik. A vers igen :-)
VálaszTörlésA mi barackfánk is oda.
VálaszTörlésA versed pedig egy csoda!
Erzsi-Gábor
Kedves Márta!
VálaszTörlésÚgy érzem a pillanatot megragadva sikerült ismét maradandót alkotnod!
Hajni szerint egyszerűen csak "fantasztikus"!
Mindketten szeretettel üdvözlünk: H & J
Engem újra és újra elvarázsol a vers és forma tökéletes egysége. Úgy látom, ma többünkhöz olyan erővel szóltál, hogy nem tudunk nem hangot adni csodálatunknak.
VálaszTörlés