Részletek
Ablaknyi képet nézegetek
nyurga száron rózsaszín szirom bomlik
porcelán szépség
méhecskét dédelget éppen
fölötte az ágon veréb hintázik
egy szem fekete eper lenne számára a reggeli álom
sikerrel jár
csippent és elrepül
nem maradok mégsem egyedül
gerle búg
feketerigó tollászkodik
a
nyár hevébe itt
néhány lenge szellő belekontárkodik
árnyékok és fények
újra s újra képzelt életregények
tűnődünk elfutott évek apró részletei felett
feledve miért is történhetett
emlékszel a mozinkra emlékszem én is
kép pereg csúnya és szép is
bármikor ha megállítom
hatalmassá nagyíthatom
lássam hol is kanyarodik az út
hogy
válik ketté a most és a mindörökké
részletek
nem akarom látni
nem akarom kimondani
nem akarom hogy megszakadjon
ami
ezer meg ezer napja fekszik a szívemen
nem akarjuk elveszíteni életnagyítónkat
pedig megannyi hibát vétettünk ketten
engedd hogy elfeledjem
míg
kitartóan súgjuk egymásnak csendben
ha nem is ebben a percben
de
talán majd egyszer újra velünk játszik
ránk nevet és bolondul mókázik
ünnepet varázsol egy nyári fényes reggelen
a
holnap
látom ahogy a pókok képkeretemre
selyemből lassan hálót fonnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése