SIPIRC

Végre

itt

minden leittasodik

csorog

csepeg

csatorna dalol

tudatom mélyén érzem valahol

kövérkés cseppek

mosdatnak és leperegnek

madár nóta szól

fű kuncog és dalol

kopott sárga magvait elhullatja a hársfa

nyújtózó liliom tűzszínű virága

fürdőt vesz kéjesen

 szél nyargalászik

ablaktáblák csapódnak éhesen

meztelen szellő fut át testemen

borzongató reggel szürke fellegekkel

takarj be csend

kuckózz ide mellém

álom és képzelet ti se kerüljetek

hinta libben

s

a

percek

kitárulkoznak a végtelennek

'sipirc innen'

szólok az emésztő bánat forróságnak

de

elmében mélyen megül s nem hagy nyugton a tegnap

múltat perzselő üszkös lenyomat.

(Feladat vers a "sipirc" szóval - teljesítve!)