Egyetlen csepp...

 

Éjszaka

egy

 megébredek az álom ridegen partra vetett

valami kő nyomja töri a szívemet

hol jártam - mi volt az álom

szövedékét felfejteném - nem találom

elszakadt

csak a fájdalom keserű íze maradt

szemem kerekre tágul

valaki szólított vagy valaki távozott talán

a

didergő éjjeli világból

fenn a hold megremeg

semmit sem kérdezek

pohár víz

arcomon csordogáló cseppek

sötét sóhajok

nem válaszolnak

kóborló titkokat minek kutassak

minek is keressek

vissza az ágyba

megmelegít paplan és párna

magam köré gyűjtöm mind  - szeretett gyönyörű arcaim

és

képzelem

itt van talán velem aki miatt fojtogat a szív

helyet szorítok neki

billen a ladik

kinccsel

mosollyal  máris megtelik

álmom újra kerekre gömbölyödik

alig néhány óra s pazarló színekkel betoppan a reggel

eloldalog a félelem és felszáll a pára

napfény olvad az éjszaka cserben hagyott magányos világra

egyetlen egy csepp tapad rám s a szél ringatta bogyó bíborára.

.