Ma nem javítok csúcsokat
de ma sem ébreszthet fel a vekker
háromnegyed négykor szakítottam először a meghitt ágymeleggel
bosszantó néha ez a korai ébredés
fordulj a másik oldaladra - súgta a hang
de
én
meg sem hallgatva
szófogadatlanul bámultam a sötét ablakra
aztán mégis csak legyőztek a vágyak
fogytak a kortyok és elfogyott a méz
keksz morzsa takarómon pilinckéz
egy
pillanat
szemembe ötlött az első karcolat
feketébe burkolt túlpartunkba
csíkot húzott vékonyra sodrott hosszú ecsettel a lomha pirkadat
árnyak között lassanként szaporodtak a fények
neon narancsok
pazarló sötét és azúros kékek
csíkozták be minden távoli szegletét az égnek
lélek és szív szinte megállt
szótlanul figyeltem a szétolvadó csodát
tükröt tartott az ébredésnek az áradó folyó
s
lent a part alatt
vízbe csobbant az égi festék
megvillantak aranyos csillámló lemezkék
és
egyre csak
szaporodtak a színek
felébresztették az egész partfalat
szépség és remény
törte meg az áthatolhatatlannak hit sötét ádáz szellemét
ébredni csoda
mostoha éjszakák terhét elhagyom
és
nézem ahogy túl az ablakon
párafelhőt lebírva
mindent átszínez
emelkedőben győzedelmes felkelő Napom!
🙂
VálaszTörlésSzeretem
VálaszTörlés