Alábbi kis "szösszenetemet" először nem terveztem blogon is publikálni, csupán egy megjegyzésnek szántam november hetedikét illetőleg, de ismerve a facebook szabad és demokratikus működését úgy döntöttem idepasszítom, hátha valamely, az "igazság" mellett elkötelezett olvasó letiltatja.
Fel vörösök, proletárok!
Vagy valami hasonló...
De jó, hogy ma már viccesre vesszük!
Pedig anno foglalkozást is kellett tartani nov. 7 alkalmából az óvodában, hogy méltóképpen megünnepeljük a nagy októberit, hadd tudják meg a kisdedek idejekorán, hogy mitől döglik a légy.
(A cári család brutális meggyilkolásáról, s egyéb, sok-sok millió ember életét követelő borzalmakkor akkoriban még nem szólt a fáma a legvidámabb barakkban...)
Sarlókalapácsos lobogót fújt a szél, s elvtársi körökben igen-igen fontos volt, - az alkoholizálásba torkolló ünnepi gyűlések mellett -, hogy a pedagógusok elől járjanak és derekasan, vállvetve küzdjenek a vörös ideológia terjesztésének "fronttyán", vagy ahogy a haza akkori bölcse, vezére Kádár etás mondotta volt szépen fonetikusan: "frontján"!
Sajna szüleim idejekorán érzékelték, hogy kamu az egész, engem sem sokat kellett győzködniük, hiszen kamasz koromban magam is olvashattam a könyvet, ha a való élet nem lett volna éppen elég:
Szolzsenyicin - Iván Gyenyiszovics egy napja első magyar kiadását, melyet egy hebehurgya ötlettől vezérelve kiadtak, hogy nem sokára be is tiltsák. Így tehát a szamizdat irodalom világa is korán megnyílt előttem.
Mit tagadjam az ötvenhatos "intermezzó" korai felvilágosodásomat illetően sokat nyomott a latba.
De ne kalandozzunk el e jeles naptól oly messzire...
Szóval óvoda!
Három, négy, öt, hat éves gyerekek világa.
Én csak kötöttem az ebet, hogy nem való nekik, meg ilyenek, de süket fülekre talált érvelésem. Beláttam, hogy szakmai kifogásokkal e fölött a téboly fölött nem győzhetek. Így hát kibúvók keresés, értelmetlen szóváltás helyett építettünk egy nagy hajót fakockákból a szőnyegen. Bekukkantó vezető néni meg is kérdezte látva a szőnyegen kockát rakosgató gyerekeket - hát ti nem ünnepeltek?!
- Dehogynem, éppen az Auróra cirkáló készül!
Szegényke boldogan jelenthette a falusi párttitkárasszonynak, hogy nem volt szabotázs.
Az, hogyha valamelyik gyermek a késő nyolcvanas évek agymosása során mégis csak érintkezhetett az ideológiával - kérem nem az én vétkem!
Mondhatnám fél lábon is kibírtam, amíg fordult a kocka...
Bár nem volt egyszerű megúszni, időnként ugrott a jutalom, meg a fizetésemelésnél is vékonykán fogott a cerka. Az április negyedikei koszorúzás megtagadása is vont némi redőt szegény főnököm homlokára.
Bár az a húzásunk sem volt nyerő, amikor kolléganőmmel cukrászdába mentünk a nagygyűlés helyett.
Ma már "jeles" proletár harcos pedagógusok tagadják, hogy valaha is közük volt a nagy októberihez, talán bele is gabalyodtak az eszmék útvesztőibe ide-oda rohangálva a damaszkuszi úton.
Én nem fáradozok ilyesmin, marad a régi, a tiszta, az egyszerű, amit nem kell megtagadni.
Micsoda idők!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése